Amikor az időmből kitelik olvasgatom a Kík-et és most felötlött bennem a kérdés, hogy miért is olvasok egy könyvet.
Mármint tényleg miért köt le bennünket az olvasás, miért olvasunk másokról, elképzelt világokról?! Szívesen elolvasnám a ti véleményeteket erről!
A tovább mögött pedig a saját gondolataimat írom le ezzel kapcsolatban.
Kicsiként nem szerettem olvasni. Úgy érzem túl korán próbálták belém/belénk tuszkolni az olvasás iránti kedvet, olyanokkal, mint a Kincskereső kisködmön... Nem félreérteni, nincs probléma Móra Ferenc könyvével. Csak úgy gondolom, hogy az olyan kicsiket, akik épp elkezdtek olvasni, nem biztos, hogy ilyen jellegű könyvekkel kellene próbálni megfogni. A másik nagyon erőltetett menetben olvasott könyv számomra az Egri csillagok volt. Olvastam, mert muszáj volt, követtem a szememmel a sorokat, de nem emlékeztem, arra, hogy mi volt az előző oldalon. Szóval a vége az lett, hogy megnéztem videón. Szégyen tudom. Főleg úgy, hogy anyukám kedvenc könyve volt, és még részeket is tudott belőle idézni annak idején. Úgy érzem, a generációk átalakulnak és más lesz az, ami igazán érdekli őket(minket) A Pál utcai fiúkat viszont nagyon szerettem. Megfogott a Grundért való harc, a gyerekek összetartása, de egyben emberien szomorú is volt, hiszen NEMECSEK (csupa nagybetűvel :) meghal a történet végén :/ és ugyan megnyerték a Grundot, de el is veszítik pillanatok alatt. Szomorú de szép történet volt. De még mindig nem éreztem, azt, hogy szükségem van az olvasásra.
Aztán egy J.K. Rowling nevű angol írónő megírta a Harry Pottert és elérte, hogy nem napok, hanem órák alatt kivégezzem a könyvét :) (azóta az összes könyvét) Tudom sokan vannak úgy, akik úgy gondolják, hogy mekkora hülyeség is a H.P. Szerintem pedig nem! Az olyan történet, ami ennyi gyereket és felnőttet vesz rá az olvasásra, az igen is nagyszerű írás. Mert ha valaki veszi a fáradságot és elolvassa rájön, hogy mennyi olyan fontos dolgot rejtett el vagy szőtt bele a "varázsló" világba az írónő,melyeknek igenis sok mondanivalójuk van. A család, a barátok, a bátorság, az önfeláldozás, a jó ügyért való harc stb. De benne van az árulás és megannyi emberi tulajdonság, ami körbe vesz bennünket, de nem fordítunk rá, akkora figyelmet, amekkorát kellene. Aztán jött a Gyűrűk ura, aminek az első könyve a Hobbitos leírással idegőrlő, de aztán ott is elkezdődik a cselekmény és imádtam! Utána jött a Twilight. Ami összehasonlíthatatlan a HP-val, mert ez egy romantikus történet megfűszerezve vámpírokkal és egy pici akcióval. Persze köztük olvastam különböző könyveket, de ezek voltak a fő állomások az olvasás terén az életemben.
Aztán egy J.K. Rowling nevű angol írónő megírta a Harry Pottert és elérte, hogy nem napok, hanem órák alatt kivégezzem a könyvét :) (azóta az összes könyvét) Tudom sokan vannak úgy, akik úgy gondolják, hogy mekkora hülyeség is a H.P. Szerintem pedig nem! Az olyan történet, ami ennyi gyereket és felnőttet vesz rá az olvasásra, az igen is nagyszerű írás. Mert ha valaki veszi a fáradságot és elolvassa rájön, hogy mennyi olyan fontos dolgot rejtett el vagy szőtt bele a "varázsló" világba az írónő,melyeknek igenis sok mondanivalójuk van. A család, a barátok, a bátorság, az önfeláldozás, a jó ügyért való harc stb. De benne van az árulás és megannyi emberi tulajdonság, ami körbe vesz bennünket, de nem fordítunk rá, akkora figyelmet, amekkorát kellene. Aztán jött a Gyűrűk ura, aminek az első könyve a Hobbitos leírással idegőrlő, de aztán ott is elkezdődik a cselekmény és imádtam! Utána jött a Twilight. Ami összehasonlíthatatlan a HP-val, mert ez egy romantikus történet megfűszerezve vámpírokkal és egy pici akcióval. Persze köztük olvastam különböző könyveket, de ezek voltak a fő állomások az olvasás terén az életemben.
A fő kérdésemre a válasz pedig:
Én azért olvasok, mert egy teljesen más világba csöppenhetek bele, ismeretlen, érdekes szereplőkkel azonosulhatok és elszakadhatok pár órára a saját világomtól, ami néha nagyon jól esik :) Számomra ez a legfontosabb az olvasásban. És nagyon fontos, hogy az író megnyerjen magának az első 20 oldalon, mert ha ez nem történik meg nincs erőm folytatni. Hogy miért köt le az olvasás, szerintem az előző soraimból lehet rá következtetni, de ennél konkrétabban nem tudom megfogalmazni. Olyan ez, mintha arról kellene beszélni, hogy miért ízlik például a bolognai spagetti... Röviden: Mert finom. Persze bele lehet menni, hogy nagyon jó a fűszerezése, vagy mert friss paradicsom van benne, de igazából a lényeg, hogy együtt valami istenit alkotnak :)
Várom a Ti véleményeteket!!! :)
Olyan jókat írsz!!! :)
VálaszTörlésTeljesen egyetértek! Kivéve persze a Twilightot ;) XD
Köszi :)))
VálaszTörlésAbszolút. Egyetértek veled. Az én kisiskolás éveim alatt is ezt tapasztaltam, és azt, hogy olyan könyveket kellett elolvasnunk, ami egyrészt kényszer volt, másrészt a felét se értettük a könyvnek. Vegyük például a Kis herceget. Aki nagyon okos volt már akkor is, akkor az most eltekint ettől a mondattól ;), de az igazat megvallva nem hiszem, hogy alsó osztályban mindenki vevő (érett) volt Exupéry rejtett mondanivalóira. Az Egri csillagokról meg nem is beszélve (itt most kezet kell fognunk, mert én is megnéztem videón, mikor megláttam milyen vastag kötet xD). Sajnos a kutya ott van elásva, hogy amit kényszerből tesz az ember, arra nem füllik a foga, és így nem fogja megszeretni az olvasást. Én is emlékszem arra, amikor megszerettem: amikor magamtól kezdtem neki egy könyv elolvasásához. Szerettem az irodalmat, és néhány kötelező olvasmány is megfogott persze anno, de amint végeztem velük, nem vágytam arra, hogy belekezdjek egy újabb könyvbe.
VálaszTörlésA Harry Potter és az Alkonyat között tudunk párhuzamot vonni, de olyan módon, hogy mindkettő egy olyan képzelt világba enged betekintést, ami szórakoztató, jó a megfogalmazása, számunkra érthető a mondanivaló, és nem utolsó sorban nem kényszerítettek arra, hogy elolvassuk :) Gondolj csak bele, ha annak idején (mert én emlékszem, hogy általános iskolában már volt aki HP-t olvasott, de akkor nem érdekelt) vajon szerettük volna őket? Meglehet, hogy igen, mert könnyedebb műfajúak, mint a kötelezők.
A kérdésedre a válaszom hasonló a tiédhez. És azért is szeretünk más világba csöppenni, mert az a világ sokkal izgalmasabb, mint a miénk (általában :D) Ami a mindennapos eseményekről szól, vagy olyan témáról, ami unalmasnak tűnik, és nem foglalkoztat minket, azt nyilván nem olvassuk el. Szerintem az ember szereti elképzelni, hogy ő egy varázsló, vagy egy esetlen lány, akibe beleszeret egy csodás vámpír, akinek lelke van. Jó elszakadni a mindennapoktól, ilyenkor kikapcsol az agyunk, és nem fárasztjuk a gondjainkkal. Mondhatni üdítően hat ránk :) (ha a sztori annyira izgalmas, hogy alig bírjuk lerakni).
Érdekes, mert én olvastam olyan könyvet, ami az elején borzalmasan unalmas volt, vontatott, és annyira bosszantó volt, hogy semmi nem derült ki belőle, csak jöttek a szavak egymás után, és nem láttam értelmét - mégis elolvastam. De ez bizonyára a kíváncsiságomnak volt köszönhető, mert már annyira akartam tudni, mi a lényeg :)
Igen, pontosan!!! Viszont én már azt hiszem 6. osztályban rákaptam a H.P.-re, és engem végig kísért gimi alatt is ill. egyetem alatt is, mivel az utolsó 2008-ban jelent meg :) De amúgy igen, szeretjük elképzelni, hogy mások vagyunk! Mi lenne ha levelet kapnánk a Roxfortból, vagy belénk zúgna egy vámpír :D vagy egy szimpla Mark Darcy! :)))
VálaszTörlésBizony, mi Harryékkel együtt nőttünk fel! Imádtam, h mindhárman nennyire szerettük! (írnék ide erről egy kisregényt, de telefonról inkább nem :D)
VálaszTörlésA kötelezők ellen én csak azt a példát tudom felhozni, h alig volt, aminek egyáltalán nekiálltam, mégis sokkal-sokkal többet olvastam azóta, mint az ismerőseim! Jó egy évig még nagyban írtam a könyves blogom is.
Szóval vmi változtatás kéne, mert nem az iskolában szerettetik meg az emberrel az olvasást, sőt...
Jah még vmi: sokszor nem kell semmi különös körítés, csak h azonosulni tudj szereplőkkel, és akkor a sima hétköznapokról is szívesen olvasol, mint pl. Bridget Jones esetén... :)))
VálaszTörlésIgen Harryékkel nőttünk fel!!! És imádtam :) olyan jó volt régen :'(
VálaszTörlésKötelezőkről: igen tudom, Aranyembert el se olvastam és még filmen is végig szenvedtem :S nagy változások kellenének, de hát ez nem rajtunk múlik :(((